Az Alföld Slow Egyesület „A hónap települése” programjának tizenharmadik települése Nagykamarás. A cikksorozat harmadik részében Fehér István, nyugalmazott iskolaigazgató válaszolt kérdéseinkre.
Alföld Slow Egyesület: Kérem, hogy mutatkozzon be, mondjon néhány szót magáról! Mióta él Nagykamaráson?
Fehér István: Nagykamaráson születtem 1930. június 29-én, paraszti származású családban. Általános iskolai tanulmányaimat itt végeztem Nagykamaráson majd az 5. osztályból a plébános javaslatára a Gyulai Gimnáziumba nyertem felvételt, amelyre 1941-ben évente 60 gyermeknek volt lehetősége az országban.
Fehér István (Fotó: Csordás Mercédesz)
A Gimnázium után tanárképzőt végeztem földrajz-történelem szakon. Vidéken kezdtem dolgozni, majd 1958-tól hazakerültem Nagykamarásra tanítóként, 10 év után iskolaigazgatóvá neveztek ki így 32 évet dolgoztam szülőfalumban. 1990-ben nyugdíjba vonultam, de Nagykamaráson maradtunk a feleségemmel, akivel 61 évig éltünk házasságban. Született két lányunk, három unokánk és négy dédunokánk. Sajnos a feleségem 2012-ben itt hagyott engem, örökre megpihent, azóta egyedül élek.
Alföld Slow Egyesület: Kérem, hogy mutassa be röviden a munkásságát!
Fehér István: Ezekben az években Nagykamaráson 2 épülete volt az iskolának, Bánkút-Rózsamajorban 1 épület és Botos pusztán a román nyelvű összevont iskola 1 épülete is hozzánk tartozott, ahol összesen 456 fő tanuló volt. A Mezőhegyesi iskola igazgatójával a falusi hátrányok leküzdése érdekében kidolgoztuk az egész napos oktatást, amikor 1 osztályt két pedagógus tanított délelőtt és délután is. A napköziben megtanultak és elkészítették a leckét, délután 5 óráig voltak a gyerekek az iskolában és otthon már nem kellett tanulniuk.
Az iskola fejlesztésével párhuzamosan tábort is építettünk Nagykamaráson a Boda-tónál, melyben tevékenyen részt vállaltam. Gondoltunk egy nagyot és a nagyszüleink tapasztalataiból kiindulva szerettük volna a gyerekeket is belevonni a nyári, Boda-tónál töltött szabadnapokba. A Boda-tó a Maros számos mellékágának egyik erénél a „Szenesér”-nél alakult ki. A tó öböl részében, egy meleg vizes forrás tört fel, mely táplálta a tavat, és iszapját a környékbeliek közül sokan használták nyaranta saját gyógyításukra, valamint az iskolában az agyagból a gyerekekkel kézimunkáztunk. Így jött a tábor ötlete, melyet konkrét vagyon nélkül, az összefogás erejéből sikerült felépíteni. Ekkor a tó körül fekvő területen megépült egy kapus szoba, egy 40 fős ebédlő, konyharésszel ahol 400 főre tudtak főzni, egy hideg-meleg vizes blokk ahol 3db 200 l-es bojler biztosította a folyó meleg vizet, továbbá egy szabadtéri színpad, ahol minden évben megrendeztük az úttörő Juniális találkozót, mely egy 3 napos rendezvény volt és 34 településről érkezetek hozzánk előadók és vendégek egyaránt. A tóhoz készíttettünk 4 darab légzsákos csónakot, hogy az úszni nem tudók is élvezhessék a víz szépségeit, továbbá horgászegyesület szerveződött és megindult a haltelepítés is. Az 1990-es éveket követően a tábor jelentősége egyre csökkent, majd néhány év múlva bezárták.
Alföld Slow Egyesület: Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
Fehér István: Hosszú évek óta foglalkozom Nagykamarás történetével, melyet könyv formájában tervezek megjelentetni. Jelenleg 300 gépelt oldal van készen és az 1950-es évek történeténél járok.
Fehér István (Fotó: Csordás Mercédesz)
Terveim között szerepel még egy márványoszlop emlékmű emeltetése a település 162 családjának az emlékére, akik 1841-1848 között költöztek ide az ország Északi megyéiből és a mai Dózsa, Rákóczi és Kossuth utcán elkezdték a falu újratelepítését.
Alföld Slow Egyesület: Miért ajánlaná a vendégek figyelmébe Nagykamarást?
Fehér István: Az ide látogatóknak jó szívvel ajánlom a falu nevezetességeit, a Falumúzeumot, a Templomunkat, az I. és II. világháborús emlékművet, a Gulyás-sarok szép épületét, a kőkereszteket a falu egymástól távol eső pontjain, valamint a Boda-tavat, mely állatvilágában is gazdag a szépségén és nyugalmán túl.
Alföld Slow Egyesület: Köszönjük szépen a bemutatkozást! Munkájához további sok sikert kívánunk!
A rovat korábbi cikkei: