Az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola évtizedei
Az Alföld Slow Egyesület „A hónap települése” programjának nyolcadik települése Újkígyós. A cikksorozat negyedik részében Harangozó Imre, néprajzkutató, az Ipolyi Arnold Népfőiskola Egyesület alapító elnöke válaszolt kérdéseinkre. Az Alföld Slow Egyesület nevében a kérdéseket Szőke Tünde tette fel.
Alföld Slow Egyesület: Kérem, hogy mutatkozzon be, mondjon néhány szót önmagáról, Újkígyósról, és mivel helytörténésszel, néprajzkutatóval beszélünk, a település néprajzi sajátosságairól is!
Harangozó Imre: tanító, római katolikus hittanár, néprajzkutató, az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola alapító elnöke vagyok.
Szülőfalum, ami immár város, mintegy hatezer lelket számlál itt, Békés megye szívében. Szlovák és román nemzetiségi közegben az egyetlen hagyományosan magyar település a vidéken. Népe a 19. század elején települt ide, a békési tájra a szegedi kirajzások legészakibb csoportjaként. Magával hozta a „szögedi nemzet” régies, ö-ző beszédét, középkorias mentalitását, gondolkodását és a katolikus hitet. Ezt a különállást, mint néprajzi sajátosságot hosszú ideig megőrizte, mivel egészen századunk ’40-es éveiig házassági kapcsolataiban szigorú endogámia érvényesült. A községen kívüli párválasztásban, csak a szintén szegedi kirajzásból származó közeli, de már Csanád vármegyéhez tartozó Csanádapáca jöhetett szóba.
A település népi kultúrája a legkiválóbb kutatókat vonzotta Újkígyósra. Gyűjtött itt, vagy inkább újkígyósiaktól Apácán a 19. század második felében Kálmány Lajos, és bár nem gyűjtőként, de valószínűleg járt itt Ipolyi Arnold is. A 20. század közepén pedig hosszú évekig tartó és jórészt publikált kutatómunkát végzett Bálint Sándor. A teljesség igénye nélkül meg kell még említenünk Györgyösy Rudolf, Implom József, Linder László és Krupa András nevét. Helyi születésű volt a mindössze 24 évet élt Lócskay József, aki nagyváradi kispapként alapvető néprajzi közléseiről ismert, és a kor legjelentősebb tudományos folyóiratában, a Magyar Nyelvőrben publikált.
Én valósággal beleszülettem egy hagyományosan vallásos, rendtartó paraszti közösségbe. Meg a Kádár-rendszer konszolidációjának kétarcúságába is. Iskolás koromban nálunk szinte mindenki járt hittanra, volt elsőáldozó és bérmálkozó. Csak később ismertem föl, hogy az nem volt országos jelenség a korai ’70-es években, hogy a plébános reverendában hittan tanít egy állami iskola tantermében. Persze kisdobosok és úttörők is voltunk. Nekem, nekünk szerencsénk volt, Erzsike néni a felsős osztályfőnökünk, aki egyben az úttörő őrsünk vezetője is volt, minden vasárnap ott volt a szentmisén is. Első orosztanáromról pedig felnőttként, ifjú tanítóként, amikor már, mint pedagógus kollégával beszélt velem, tudtam meg, hogy valósággal hitvalló életet élt.
Alföld Slow Egyesület: Meg tudja ragadni azt a pillanatot, amikor érdeklődni kezdett a népi kultúra, a népművészet iránt?
Harangozó Imre: Nem tudom, talán velem született? Hat éves koromban kis múzeumot rendeztem be a padláson talált tárgyakból az istállónk egyik szegletében. Őseim javarészt katolikus magyarok a hagyományaikhoz ragaszkodó szögedi nemzetből. Egy negyedrészt pedig evangélikus, iparosi, kurtanemesi hagyományokkal. Megyénk jeles emlékirat szerzője Jeszenszky Ferdinánd – aki apai ágon szerepel az őseim sorában – 1899-ben leírta hosszú élete viszontagságokkal teli történetét. Azt is, hogy 1848-ban és ’49-ben a Tomcsányi Mihály vezette Békés megyei gyalogos nemzetőrségben harcolt egészen a világosi fegyverletételig. Emlékiratában a fegyverletételt követő események közé szúrta be ezt a ma is igencsak megszívlelendő imádságot: „Óh, nagy Isten, óvjad általad teremtett népeidet a világi fiak nagyravágyó ámításaitól, ne bocsáss többet ilyen csapást általad annyira szeretett népedre, büntesd azokat, akik más nemzeteket összetiporni akarnak, kik gyilkos szándékkal törnek arra, ami szent! Büntesd az ámítókat, s a nagyravágyó istentelen világi fiakat! Ámen” Van hát családi örökség, ilyen gondolatokkal fordult a Teremtőhöz az én – az őseim sorában – hatodik fölmenőm azokban az embert próbáló, nehéz napokban…
Testvértelepülésünkről, a székelyföldi Szépvízről érkezett kedves vendégünk tekinti meg a Népfőiskola kiállítását.
Gyimesi vendégeink mesterükkel, Sára Ferenccel csángó kiállításunk egyik régi, szűkebb szülőföldjükről való fényképfelvételét tanulmányozzák.
Fotó: Ipolyi Arnold Népfőiskola
Alföld Slow Egyesület: Kérem, hogy mutassa be röviden a Népfőiskola tevékenységét!
Harangozó Imre: A kulturális egyesületként működő szervezetként 1991-ben alakultunk meg. Alapítói társaimmal együtt ki itt, ki ott, de valamilyen formában mindannyian részt vettünk a ’80-as években szerveződő népfőiskolai mozgalmában. Az induló egyesület fő profilja az alapító okirat szerint a népismeret tárgykörébe tartozó, a hivatalos iskolai oktatásból akkor igencsak hiányzó, és korábban kifejezetten mellőzött nemzeti értékek, történelmi sajátosságok és néprajzi ismeretek tudományos érvényű, ugyanakkor népszerű terjesztése és kutatása. Az Ipolyi Arnold Népfőiskola Egyesület az elmúlt három évtizedben sok száz előadást szervezett, kiváló kutatók, a témák legjobb ismerőinek bevonásával. Táborainkban, konferenciáinkon rendszeresen részt vesznek erdélyi, partiumi, moldvai, vajdasági és felvidéki fiatalok is. Mindezek mellett rendszeresen jelentkezünk tárgykörünkbe vágó kiadványokkal is.
Névadónkul a széles műveltségű, művészettörténettel és néprajzzal is foglakozó váradi püspököt választottuk. A névválasztásban szerepet játszott az is, hogy a régi egyházmegyei beosztás szerint Újkígyós a Nagyváradi Egyházmegyéhez tartozott.
Most nincs lehetőség részleteiben bemutatni az elmúlt három évtizedet. A jelenről szólva elég annyi, hogy a nagyon nehéz pandémiás év ellenére igyekeztünk folytatni a hagyományos népfőiskolai tevékenység mellett a szellemi örökségünket, hon- és népismereti értékeinket összegyűjtő, s azt a tudományos ismeretterjesztés igényével bemutató tevékenységünket.
Alföld Slow Egyesület: Kiemelne egy jellemző példát a közelmúlt eseményei közül?
Harangozó Imre: Nemrégiben – éppen a magyar kultúra napjának kapcsán – klasszikus népfőiskolai estet tartottunk Újkígyóson, a Cz. Kiss Rendezvényházban. A Petőfi Sándor Művelődési Házzal közösen megszervezett rendezvényünk az Egyesületünk kiadásában megjelent Szabadlélek című verseskötet első helyi bemutatója volt. Az est programját fiatal előadóművészek színesítették. Mélyen átélt, hiteles színészi teljesítményt nyújtottak az ifjú művészek: Lakatos Viktória, Szabó Zoltán és Lévai Attila. Kolarovszki Dóra énekhangja, a gyűjtéseimből válogatott népdalai, balladái pedig mindenkit elkápráztattak.
A hagyományait, viseletét híven őrző Galga-menti Boldogról érkezett csoporttal, Simon Balázs filmrendezővel kiegészülve egy jól sikerült népfőiskolai program után.
Szűkebb szülőföldünk pásztorainak hagyományvilága a kezdetektől fogva érdeklődésünk középpontjában áll.
Fotó: Ipolyi Arnold Népfőiskola
Alföld Slow Egyesület: Kérem szóljon a Népfőiskola székházában látható kiállításaikról is!
Harangozó Imre: Úgy érzem ez egy fontos területe a tevékenységünknek. Sok érdeklődőt vonz a tárgyalkotó népművészet varázsa. Nem túlzás azt állítani, hogy Kárpát-medence-szerte ismert és elismert, a városi és Békés megyei értéktárban is számontartott, igényesen kivitelezett kiállítások ezek. Megjelenik bennük a hely szelleme, valamint – hazánkban egyedülálló módon – a moldvai csángómagyarok példátlanul gazdag tárgyi öröksége is. Látogatóink többsége emiatt érkezett a településre.
Éppen a közelmúltban jártak itt – immár visszatérő módon – a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium és Kollégium diákjai és tanárai. Hadd idézzem a program egyik szervezőjét, az iskola tanáraként is ismert, kirobbanóan tehetséges ifjú textilművészt, Antal Imolát, aki így ír: „Köszönjük, hogy mindig szívesen fogad, önzetlenül rendelkezésünkre bocsátja, örömmel mutatja meg páratlanul gazdag gyűjteményét! A magunk részéről csak azt ígérhetjük, hogy használni fogjuk ezt a kincset, gyakran köszönnek majd vissza új, élő, általunk készített tárgyakon az Újkígyóson látott népművészeti alkotások motívumai, színei, jelei…”
Alföld Slow Egyesület: Milyen online felületeken érhető el a Népfőiskola?
Harangozó Imre: Meglehetősen jó sajtónk van. Rendezvényeinkkel, programjainkkal jelen vagyunk az országos és a helyi médiában. Mindezek mellett naprakész, folyamatosan bővülő, élő saját honlapunk is van. Természetesen mellette Facebookon a Népfőiskola csoportjában is hírt adunk az egyesület eseményeiről.
Alföld Slow Egyesület: Megköszönve a beszélgetést, kérem néhány mondatban foglalja össze az itt folyó, igencsak szerteágazó munka lényegét!
Harangozó Imre: Az Ipolyi Arnold Népfőiskola tevékenysége alapvetően a jövőre fókuszál. Teszi ezt az értékteremtés és értékőrzés eszközeivel. Az egyesület tagjai fölismerték azt az alapigazságot, amelyet már több mint száz esztendeje Ipolyi Arnold is megfogalmazott: „Az a nemzet, amelyik emlékeit veszni hagyja, az a saját síremlékét készíti és vesztesége az emberiségnek.” Ha kapunk támogatást, ha nem, tesszük azt, amit egy ilyen civil kezdeményezés tenni képes. Fölmutatni értékeinket, erkölcsi, hitbéli, emberi alapjainkat. Mindazoknak, akik erre fogékonyak, annak a kicsi, de lelkes közösségnek, amely összegyűlt itt boldogemlékű Ipolyi Arnold püspök s még annyi más szellemóriásunk erkölcsi, kulturális hagyatéka köré.
Újkígyósi székházunkban (Petőfi u. 42 szám alatt), előzetes bejelentkezéssel minden jó szándékú érdeklődőt szívesen látunk.
Alföld Slow Egyesület: Köszönjük szépen a beszélgetést! Munkájához további sok sikert és jó egészséget kívánunk.
Ajánljuk figyelmébe a rovat további cikkeit is: