Az Alföld Slow Egyesület „A hónap települése” programjának hatodik települése Kétegyháza. A cikksorozat 5. részében Dr. Rákóczi Attila a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem egyetemi adjunktusa és a Kétegyháza és Térsége Gazdakör elnöke válaszolt kérdéseinkre. Az Alföld Slow Egyesület nevében a kérdéseket Szőke Tünde tette fel.
Alföld Slow Egyesület: Kérem, hogy mutatkozzon be, mondjon néhány szót magáról! Mióta él Kétegyházán?
Dr. Rákóczi Attila: a MATE adjunktusa, környezetkutatója vagyok. Feleségemmel és két gyermekünkkel Kétegyházán élünk. Gyerekkoromat Újkígyóson töltöttem, a szüleim ott is élnek. A feleségem tősgyökeres kétegyházi, én 2010-óta élek a településen. Megszerettem a Kétegyházát, és az itt élő embereket.
Alföld Slow Egyesület: Kérem, hogy mutassa be röviden a munkásságát!
Dr. Rákóczi Attila: Alapvégzettségem agrármérnök. 2005 óta a közigazgatásban dolgozom, ügyintézőként kezdtem, voltam középvezető, most a főállásomban egy egész szervezetet vezethetek. Emellett folyamatosan tanultam, képeztem magam. 2016-ban szereztem a doktori (PhD) fokozatomat környezettudományok területén. Azóta vagyok egyetemi oktató is. Kutatási területem a közös agrárpolitika tájvédelmi hatásai, tájvédelem, kunhalmok. Fontosnak tartom az őseink hagyatékainak megőrzését az utókor számára, amit egyben küldetésemnek is érzek. Ebben számos kutatótársam, barátom segít. A gazdaköri tisztségem által is jó részben ezt küldetést hajtom végre.
Emellett számos tudományos cikket is írtam, egy könyvnek a szerzője, kettőnek a szerkesztője vagyok. Most is dolgozik a csapatunk egy kiadványon az Agrárminisztérium megbízásából. A Hungarian Agricultural Research folyóirat szerkesztőbizottsági tagjaként is tevékenykedem. Számos pályázatot nyertem el, több K+F pályázatban voltam szakértő, külföldi ösztöndíjas, nemzetközi szakértő, de elnyertem a Szent István Egyetem Grassalkovich ösztöndíját is 2018-ban, ami igazi elismerésként ért. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja vagyok, emellett tagja még a Magyar Természettudományi Társulatnak és a Magyar Földrajzi Társaságnak is. Hálás vagyok az engem mentoráló professzoroknak.
Alföld Slow Egyesület: Mit lehet tudni a kunhalmokról, és hol lehet őket megtekinteni?
Dr. Rákóczi Attila: Az alföldi pusztát járva itt-ott egy egy nagyobb szabályos kiemelkedésű dombocskát láthatunk. Néhol ritkán, néhol egymástól kisebb távolságokra. Vajon mik lehetnek ezek? Hogyan kerülhettek oda? Mióta állnak ott? Ezek az ún. kunhalmok…
A kunhalmok a Kárpát-medence ősi kultúrtörténeti emlékei, az Alföld piramisai, melyeket az itt élő emberek építettek különféle okokból. A legidősebbek 5500-6000 évesek is lehetnek, így korukat tekintve idősebbek is az egyiptomi piramisoknál.
Ennek megfelelően sok és értékes információt rejtenek magukban. Vizsgálatukkal nemcsak a régészet tudománya gyarapodhat, hanem bővülhet botanikai, paleoökológiai, tájökológiai és talajtani tudásunk is. Az elnevezésük kissé helytelenül azt sugallja, hogy csupán a kun népcsoport által a 13. század során épített mesterséges halmokról van szó. Ezzel szemben a régészeti feltárások és kormeghatározások egyértelműen bebizonyították, hogy döntő hányaduk lényegesen idősebb a kunok által épített halomsíroknál.
A kunhalmok olyan mesterséges földtani építmények, amelyek régészeti, botanikai, tájképi és kultúrtörténeti szempontból kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Kialakításuk szempontjából két alaptípusok ismert. A tell-típusú halmok, melyeket más néven lakódomboknak nevezünk. A tellek nagy kiterjedésű, laposan elnyúló, ovális vagy szabálytalan alapú dombok, amelyek több egymást követő generációk lakóhelyei voltak. Nagy számban keletkeztek lakódombok a késő neolitikumban és a kora középső bronzkorban (i. e. 4000–3500, illetve i. e. 2600–1500).
A másik főtípus a sírdombok, vagy más néven a kurgánok. Ma a leggyakrabban előforduló magasabb, kúp alakú halmokat a sírdombok (kurgán) típusába soroljuk. Ezek eredetileg rézkori, kora bronzkori temetkezési helyek voltak, amelyeket a környezetükből kitermelt földből hordtak fel. Régészeti ásatások tanúsága szerint nagy többségüket a rézkor alatt hozták létre, de igen jelentős számmal akadnak szarmata kori sírdombok is. Egy-egy halom között így akár három évezred korkülönbség is lehet. Általában magasabb, árvízmentes hátakon, kiemelkedéseken, az ártér felé eső szegélyeken, folyókanyarulatokban emelték ezeket.
Régészeti és kultúrtörténeti értéküket mutatja, hogy a kunhalmok jelentős része réz- és kora bronzkori temetkezéseket, szarmata, germán és honfoglalás kori temetőket foglal magában. Ezek a sírdombok (kurgánok) az őskor és a fémkorszakok kultúráját, vallását és temetkezési szokásait rejtik magukban. Az őskortól szinte napjainkig őrzik a velük valamilyen viszonyba került, ott megtelepülő ember kulturális hagyatékait. A kurgán típusú temetkezések mindig valamilyen sztyeppei eredetű nép (késő rézkor, szkíta kor), vagy sztyeppei etnikumot is magába foglaló nép (halomsíros kultúra) letelepedésével hozhatók összefüggésbe.
A kunhalmok kiemelkedő botanikai értéke, hogy bolygatatlan állapotban gazdag természetes élőhelyek és a ritkuló sztyeppnövények utolsó menedékei. A szigetként elkülönülő halmok ugyanis a biológiai sokféleség fontos megtartó helyei. A száraz, meleg klímájú területek, olykor ritka társulásai mellett sok állat számára is megteremtik az élőhelyi feltételeket. A botanikai, régészeti értékek mellett tájképi, talajtani és értékek hordozói is. Mint tájképi értékek hozzátartoznak Alföldünk képéhez. A síkságból kiemelkedő, impozáns halmok az arra utazók számára tájékozódási pontot és egyben szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak. A halmok talajtani szempontból is értékesek. Az egykor eltemetett, illetve az elmúlt évezredekben képződött talajok részletes vizsgálata ugyanis bővítheti – sőt új eredményekkel is gyarapíthatja többek között a klímaváltozások ismeretanyagát.
A térképi források alapján igazolhatóan eredetileg tízezres nagyságrendben léteztek halmok Magyarország területén, de a 20. század közepére számuk jelentősen megfogyatkozott, állapotuk pedig drasztikusan leromlott. A 19-20. század folyamán főként a folyószabályozások, majd az ezt követő nagyüzemi mezőgazdaság térhódítása miatt százával hordták el és szántották szét a halmokat, a megmaradtaknak mára már a nevét is elfelejtették. Noha az I. Jozefiánus katonai térképlapok nagy számban tüntetik fel a kunhalmokat a Kárpát-medencében, a régi felmérések térképeit böngészve pedig közel negyvenezer kunhalmot számolhatunk össze, az Alföldet járva alig látunk olyan érintetlen, sértetlen halmot, amelynek állapotára büszkék lehetünk.
Mindezek miatt a 20. század utolsó évtizedeiben elindult az alföldi halmok térképi, majd terepi számbavétele, összeírása. A Tiszántúl területén különböző térképi források felhasználásával 3724 db halmot, zömmel kurgánt számoltak össze. Az országos kataszterezésük után 2002-ben összeállított adatbázisból kiderült, hogy a megmaradt halmok nagyon rossz állapotban vannak. A halmok közel fele intenzív szántóföldi művelés alatt áll, 40 %-uk megbontott, roncsolt testű és egyötödük tájképileg értéktelen erdősült, gazos felszínű halom. Bár a kataszter elkészítése – amit a nemzeti parkok felmérései és adatszolgáltatásai során karban is tartanak – sikeres vállalkozásnak volt mondható, a halmok hathatós védelme a felmérés által önmagában nem valósult meg. A legszembetűnőbb értéküket az adja, hogy kiemelkednek az Alföld sík területéből.
Számuk a századok során jelentősen megcsappant, mivel beszorultak a mezőgazdasági területek közé, a területeiket művelésbe vonták. A hatósági védelmükkel is későn, az 1900-as évek közepétől kezdtek foglalkozni. A megmenekülésüket szolgáló törvény 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről, melyben ex-lege védettséget kaptak. Ugyanakkor később kiderült, hogy végrehajtó rendelet hiányában a pusztulás tovább folytatódott, és 2010-ben a HMKÁ rendelet módosításakor váltak védett tájképi elemekké, a mezőgazdasági támogatások kifizethetőségének feltételeivé. Ekkortól rohamos javulás állt be a halmok állapotában.
A „kétegyházi kurgánmező” kifejezés alatt a település közigazgatási határában (ÉNy-i) fellehető, közel 100 db jó, közülük néhány eredeti, érintetlen állapotában, világviszonylatban is egyedülálló módon fennmaradt kurgáncsoportot értjük. A Kétegyháza határában fekvő kurgánmező kifejezést már a Békés Megyei Múzeumok 1973-as közleményében is fellelhetjük, melyben a talált leletanyagok is megtekinthetőek. A kétegyházi kurgán mező kifejezést egyben először azonban Bede Ádám régész-kutató jegyezte le feltáró munkája során. Ezzel a kifejezéssel hívva fel a figyelmet arra a közel száz darab kurgánra, melyek közül számos eredeti formájában, sérülés és rongálódás nélkül maradt fent (egy némelyik közel 5500 év óta) a Kígyósi-pusztán, Kétegyháza határában.
Korábbi kutatások, valamint leírások alapján a település és annak környezete több ezer év óta lakott térség. A jelenlegi település, és annak helyén lévő korábbi települések életét közel 5000 éve kísérik szemmel és őrzik a település határában épített kunhalmok. Számos érintetlen halom található a település közelében a Kígyósi-pusztán, ilyen neves halom a Török-halom is.
Kijelenthető, hogy a településnek, és annak lakóinak meghatározó tény az életükben, hogy ilyen több ezer éves tanúk állnak a település határában, mely egy olyan „rög”, mely alapjaiban határozza meg a helyi emberek identitását. A község mezőgazdasági jellegéből adódóan számos ember napi érintkezésbe kerül a halmokkal, hiszen az általuk művelt területeken helyezkednek el.
A halmok számos lehetőséget biztosítanak kirándulások, séták megszervezése esetén is. Fontos megemlíteni, hogy nemcsak helyi oktatási intézmények diákjai, hallgatói látogatják a település határában lévő több száz kunhalmot. Számos magyarországi, külföldi egyetem hallgatói, kutatói fordulnak meg Kétegyháza határában. Ugyanakkor természetvédelmi állami szervek, egyesületek is – évente többször – megfordulnak itt. Meg kell említenünk, hogy az 1900-as évek közepén számos régész dolgozott a település halmain, melyekről meghatározó és hiánypótló tanulmányok, könyvek is születtek.
Alföld Slow Egyesület: Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
Dr. Rákóczi Attila: Számos kutatási tervem van, amit meg szeretnék valósítani. Jelenleg egy pályázat eredményét várom, mely ha támogatott státuszt kap, akkor jövő nyártól egy határon átívelő kutatás keretében a Partium területén lévő kunhalmokat vizsgálnám a temesvári egyetem gesztorságával. Végig szeretnénk vinni a védelmüket a román agrártámogatási rendszerben, úgy, mint ahogy hazánkban is történt.
A halmok védelmében fontos szerepe volt megyénknek egy 1994-es konferencia kapcsán. Ennek emléket állítva, idén immár 5. alkalommal rendezzük meg a kutatótársaimmal, valamint a Körös-Maros Nemzeti Parkkal karöltve a halmok védelméről szóló konferenciát. A kétegyházi gazdakörrel a mindennapi feladatok megoldása mellett nagy hangsúlyt fektetünk a hagyatékok megőrzésére. Már régóta tervezem egy interjúkon alapuló könyv megírását a kolhozosítás idejéről. Aktuális és hiánypótló lenne a településen.
Sok tervem van, a Jóisten segítségével és áldásával fogom megvalósítani ezeket.
Kunhalmok (fotó: Dr. Rákóczi Attila)
Alföld Slow Egyesület: Miért ajánlaná a vendégek figyelmébe Kétegyházát?
Dr. Rákóczi Attila: Bátran kijelenthetjük, hogy a „Kétegyházi kurgánmezőnek” köszönhetően tett szert jelenkorban Kétegyháza – Magyarországon túl – nemzetközi ismertségnek, és került fel a témát kutatók alap-világtérképeire a település.
Szinte felfoghatatlan és egyben megrázó tény, hogy a Kétegyháza területének környezete 5000 évvel ezelőtt egy olyan temetkezési hely volt, ahol az akkori kultúrák meghatározó és legnagyobb társadalmi befolyással bíró polgárait temettél el különleges szertartás szerint. Hiszen e harcosok, vezetők számára a földbe ásva gerendákkal kirakott sírt készítettek elő, testüket okkerfestékkel festették be, melléjük okkerrögöt helyeztek. Értékes bőrökkel, prémekkel bélelték a sírt. Föléje hatalmas, emberi erőket igénybe véve „földpiramist” emeltek, melynek magassága az elhunyt személy társadalmi hatalmával függött össze. Jelenlegi ismereteink szerint nagyjából száz ilyen kurgánt emeltek a település határában.
A fentebb leírtak olyan alázatosságra kényszerítik a jelen kor társadalmát, mely meghatározza a település, térség életét, ugyanakkor ki kell, hogy mondjuk, hogy ennek megfelelően nincsenek kellőképpen megbecsülve ezen antropogén kultúrtörténeti emlékeink. Éppen ezért minden eszközzel azon kell munkálkodnunk, hogy megvédjük a nemzeti identitásunk e részeit.
Kétegyháza egy rendezett, szép, tiszta település. A klímája kellemes, magas a napsütéses órák száma. Több nemzetiség él egymás mellett barátsággal, egymást segítve. Jó példát mutatva a környezetének. Az itt élő emberek nyitottak, barátságosak, befogadóak. Jó itt élni.
Alföld Slow Egyesület: Köszönjük szépen a beszélgetést! Munkájához további sok sikert és jó egészséget kívánunk!
Ajánljuk figyelmébe a rovat további cikkeit is!
Beszélgetés Polgármester Asszonnyal